Világleírás

3122-ben járunk. A Föld 2300-ra lakhatatlanná vált, így az emberiségnek nem volt más választása, minthogy új, élhető bolygót keressen magának. A túlélés biztosításához létrehoztak egy tervet, ami a Pantheon Protocol nevet kapta. Ez alapján 750 évvel ezelőtt a Kolónia elindult egy embert próbáló útra, a Kepler 22B felé. Több száz évvel később végül megérkeztek a Hattyú Csillagképbe, ahol a várakozásoknak megfelelően élhető planétára leltek. A bolygó korábbi nevét megváltoztatták Thilia-0X9-re, ahol napjaink történetét írjuk.

A társadalmi szakadék egyre nagyobb, hiába a második esély. Az űrutazás során kialakult feszültség a bolygóra való letelepedést követően egyre csak mélyül. Atlas, a nobilis tagjai által lakott város. A kiváltságos rétegé, akiknek a vagyona felbecsülhetetlen értékkel bír és az emberiség életének irányításáért felelnek. Tartarus, a másik város, ahol a plebs tagjai élnek. Egyszerű, átlagos, dolgos népség, akiken a nobilis könnyűszerrel tud élősködni. Életkörülményeik szerények, az alapvető életben maradáshoz minden elérhető a számukra, de igenis érzékelhető, hogy jóval kevesebbek ők, mint az Atlasban élő társaik.

Az egyetlen ugródeszkát az exercitus, vagyis a hadsereg jelenti. Csak és kizárólag ebben a közegben van lehetősége a plebsnek arra, hogy hosszú és kitartó munkájuk gyümölcseként felkapaszkodhassanak a nobilis tagjai közé, ahol végre olyan életet élhetnek, amelyre mindig is vágytak.  

A társadalmi feszültség egyre inkább növekszik és ezen nem segít a szoros keretek közé szorított, diktatórikus rendszer. A technológia hiába jár már olyan magas szinten, hogy képes megoldani akár az éhínség problémáját, vagy hiába fejlesztették ki a mesterséges intelligenciával rendelkező robotokat és hiába kapott az emberiség egy újabb - talán egy utolsó - esélyt, van, ami sosem változik. Mert ilyen az emberi természet.

A Senatus csak annyit cselekszik, hogy csírájában elnyomja az esetleges lázadásra hajlamos hangokat, de nagyobb erőfeszítést aligha tesz a plebs érdekében. És a királyi pár? Hesperus és Arethusa a palotájukba zárkóztak, ahonnan csak ritkán mozdulnak ki és akkor sem érintkeznek vagy beszélnek senkivel.

A biztos lábakon álló világ talpazata megrepedezni látszik. Puskaporos hordón ül az emberiség, vagy a beállt status quo még további évszázadokra biztosítani tudja az életbenmaradást?