Lara Cooper

Lara kifejezetten társasági lény – imádja az embereket. Élénken érdeklődik mások iránt. Odafigyel másokra, minden apró részletet megjegyez nem csak azokkal kapcsolatban, akik közel állnak hozzá, hanem akikkel mindössze felszínes a kapcsolata. Szeretni akarja az embereket, hisz abban, mindenkiből ki lehet hozni a legjobbat, ha a megfelelő módon állnak hozzá. Jó emberismerő és minden esetben megérti mások álláspontját.

Hatalmas vágyat érezz aziránt, hogy szeressék, emiatt a végtelenségig odaadó tud lenni. Ez épp annyira tud az előnyére válni, mint a hátrányára. Abból fakadóan, hogy nem képes elengedni a másikat és a kitartása feléjük nem ismer határokat, tönkre is tudják tenni őt.

Kötelességeit komolyan veszi és megbízható személy nem csak a magánéletében, de a munkájában is. Sokszor másokat megelőzve látja mire van szükség, és mindent elkövet, hogy az meg is valósítsa. Élvezi ezeket a feladatokat és reméli hogy jó is benne. Tisztán látja a problémákat, könnyen oszt ki feladatokat, amin ő maga is nagy lendülettel és keményen dolgozik. Készségesen gondoskodik másokról, kiszolgálja őket, figyel rájuk, de mélyen legbelül elvárja ennek viszonzását is.

Kedves és élénk lány, de szüksége van mások elismerésére, hogy jól érezze magát a bőrében. A közönyösséget nehezen viseli, ahogy a barátságtalanságot sem minden esetben tudja megérteni. Önzetlen, akit  az tesz leginkább elégedetté, ha látja, hogy mások boldogok. Szeretné, ha az emberek méltányolnák azt amilyen, és azt amit ad másoknak. Nagyon érzékeny mások gondjaira, és szívesen nyújt segítő kezet. Olyannyira törődő, hogy időnként nehezen veszi észre vagy fogadja el egy csúnya igazságot olyan személyről, aki közel áll hozzá.
Könnyen meg tud bántódni, és mikor megsértik, az érzelmeit nehezen rejti a véka alá, még ha szavak formájába nem is ölti, ott ül arcának vonásain, vagy tekintetében.

Általában nagyon határozott elképzelése van arról, hogy a dolgoknak milyennek kéne lenniük, és nem fél hangoztatni ezen véleményét (soha nem tiszteletlen, szavait kellőképpen megválogatja). Mindemellett az értékrendjét és az erkölcseit a körülötte levő világhoz méri – hisz ebbe is nőtt fel. Hűséges a rendszerhez és azt alapjaiban soha nem változtatná meg. Tiszteli és hisz a tekintélyre épülő törvényekben és szabályokban, és hiszi, hogy másoknak is ezt kéne tenni. Hagyománytisztelő, és szereti a jól bevált módszerekkel megoldani a problémákat, de nem fél ismeretlen vízekre evezni, ha erre kerülne a sor. Biztonság iránti igénye folytán készségesen elfogadja és tartja magát a kialakított rendszer szabályaihoz.

Habár erős az erkölcsi kódexe, de ezt a közösség határozza meg leginkább, amiben él, nem pedig valamilyen erős meggyőződésen alapuló belső értékrend.


30.07.3120.
Egymással állunk szemben, köztünk nem feszül más, csak a kanapé. Jordan alig tíz perce esett haza, bűzlik az alkoholtól és ki tudja még hogy mitől. Szó szerint. Tenyerem a homlokomra simítom, szükségem van a hűvös érintése, hogy lenyugtassák megtépázott idegeimet.
- Te vagy az oka! - bődül öblös hangján, csálén lép felém, szükségét érzi, hogy megkapaszkodjon a kanapé háttámlájában. A lábán is alig bír állni. A katona, az őrmester, akit magasztalnak a feljebbvalói. Ezek a hírek jönnek róla és lám, itthon ebből semmi sem látható. Régóta így van már ez, amikor eltávon van, akkor sincs itthon. Napközben ki tudja mit csinál, de éjszaka ebben az állapotban tér haza.
- Felébreszted Gabe-t. Legalább ő ne lásson így téged- fejem rázva nézek végig rajta. Tekintetem ellágyul, mint minden alkalommal. Jordan, hogy segíthetek neked?
- Ellenem fordítottad! A saját fiamat! Húsomat és véremet! - lép újra közelebb, nyelve alig pörög, összemosódnak a szavai. Egek, mennyit ivott?
Hitetlenkedő fújtatással tekintek el mellette, egyenesen a plafonra.
- Nem hiszem el - ajkaim összepréselem. Tíz ujjammal túrok a hajamba. Már megint itt járunk. Mindig itt tartunk, ha így tér haza. - Itthon sem vagy Jordan. Nem lát téged!
- Ne vágj közbe, te nő! - most már megnyújtott léptekkel közeledik, üvölt közben, tágra nyílt pupillákkal mered rám közben és ha jobban odafigyelnék láthatnám, hogy egy ér a halántékán miként lüktet. Teljesen kifordul magából ilyenkor. Nem az a szelíd, csendes férfi, aki józanul az. Hátrálok tőle, mindössze a kanapé túlfelére érek el, amikor utolér. - Mivel tömöd a fejét, he? - megragadja a karomat. Erősen.
- Ez fáj, Jordan! - tágra nyílt szemekkel tekintek rá, de mit sem érdekli.
- Miket hadoválsz neki össze rólam? Miattad tartja tőlem a távolságot! Miattad nem szeret! Ellenem fordítod! - nyála az arcomba fröcsög és a kezdeti döbbenetem lassan alakul át. Íriszeimben a harag tűze gyúl ki.
- Eressz el - talán nem vagyok katona, de arra megtanítottak a bátyám és a szüleim is, hogy miként védjem meg magam. Ő pedig részeg. Nem esik nehezemre ebben az állapotában kibillenteni testsúlyából. Máskor ez aligha sikerülhetnek, sőt, fizikai fölényét bármikor tudná érvényesíteni velem szemben. Eddig mégsem tette sose. Ezen alkalmakat leszámítva már alig szól hozzám. Sikerül kibillentenem, egyszerűen a kanapéra lököm és én ösztönösen hátrálok el tőle, amilyen gyorsan csak tudok. Mégsem áll fel, még arra sincs ereje. Könnyek szöknek a szemembe, ahogy nézem. Amint vízszintbe ért, el is aludt.
- Anyu? - hirtelen fordulok meg. A nappali ajtajában az alig négyéves fiam áll, takarójának sarkát szorongatva. Odasietek hozzá és átölelem. Egek, mennyit láthatott ebből?

07.08.3120
Az exercitus két tisztje áll az ajtóm előtt. Egyenruhájukat bármikor felismerem, jelenlétük és a kisugárzásuk semmi jóval nem kecsegtet a számomra. A nyitott ajtó félfájában kapaszkodom meg erősen, annyira, hogy az ujjaim is kifehérednek. Mi történt? A férjem nincs úton!
- Mrs. Cooper. Sajnálattal kell közölnünk, hogy Jordan Cooper Őrmester két nappal ezelőtt dezertált egy társával, Elenora Smith tizedessel. A Heremus felé vették az irányt. Tövényeink tiltják a nobilis és a plebs közös életét, ezért az eset átvizsgálását követően az exercitus exullá nyilvánította őket - nézem őket szótlanul, minden egyes szavuk lelkem egy darabját hasítják ki belőlem.
Olyan érzésem van, mintha egy légüres térbe kerültem volna. Mondandójukat már csak messziről hallom, pedig itt állnak előttem. Hivatalos látogatás, ahol tájékoztatnak arról, hogy a férjem többé nem tér haza. Említik a válást, ami ilyenkor kötelező jellegű, de felfogni mindezeket alig tudom ebben a pillanatban. Döbbent vagyok. A szégyenérzet lassan kúszik fel a torkomon, alkalmatlanságom szinte kézzel foghatóvá vált. Voltak gondjaink, nem is kicsik, de meg akartam oldani. Én próbálkoztam! Mit tehettem volna még? És mit fogok ezután még tenni?
És ami a legfontosabb.
Hogy mondom mindezt el Gabenek? Hogy az apja többé nem tér haza, többé nem láthatja?

02.09.3121
- Kész, ezzel befejeztem! - két tenyerem az asztalra simítom. Fejemet hevesen rázom meg a Mytery lila és rózsaszín fényében. Hangom egyszerre szól kétségbeesetten és szomorúan.
- Egy kicsit túldramatizálod, nem gondolod Lara? - Melody kérdőn vonja fel egyik szemöldökét, tekintetéből mégis a megértés - és némi szánalom - olvasható ki. Szemeim megforgatom és fejem megrázom.
- Senkinek sem kívánom ezt a helyzetet - homlokom két tenyerem közé temetem.
- Ennyire rossz? - neki megadadott az, ami nem mindenkinek: boldog házasság, gyerekek. Egy férj, aki odaadó és szereti. Nem tudja, hogy milyen ez, mégis attól a pillanattól ott áll mellettem, hogy meghallotta a hírt.
- Melodyd… bárki, aki érdekel, vagy akit megkedvelek… egyszerűen nem kellek neki - hangom egy pillanatra elcsuklik, hajamat tenyeremmel fésülöm hátra és a tarkómnál fogom össze. Bánkódás és a keserűség egyvelegének fénye játszik íriszeimben és újra csak megrázom a fejem enyhén, miközben a plafont fixírozom. - És nem tudom miért. Pedig… én próbálkozom, annyira próbálkozom. És mégsem jön össze semmi. Mi a baj velem?
- Semmi! - vágja rá barátnőm gondolkozás nélkül és kinyúl a kezemért. Bár hihetnék neki. Máskor megtenném, de most egyszerűen az elmúlt év eseményei teljesen a vállaimra telepednek és képtelen vagyok megtartani a könnyed és vidám jellemem.
- Tényleg? A férjem annyira gyűlölt velem együtt élni, hogy inkább vállalta azt, hogy számkivetetté válik. A férfiak, akikkel megismerkedtem az elmúlt egy évben: vagy egy barátnőm iránt érdeklődött, hogy ő szabad-e, vagy esetleg hajlandó lenne-e a férjét megcsalni - tarkóm elengedem jobbommal megragadom balom mutatóujját. Majd ehhez hozzácsapom a középsőt is. - Vagy mindössze egy éjszakás kaland érdekli őket és a legszomorúbb az egészben, hogy vannak köztük házasok! - az utolsó szót halkan, nagyon halkan ejtem ki. A bár zenéje mellett szinte alig lehet hallani a hangom. - A férfiak mind disznók! - jelentem ki kategórikusan, eljutottam arra a szintre, hogy valóban ezt is gondoljam róluk. - Ennyi volt, befejeztem! - jelentem ki újra, ezúttal határozottabb hangon.
- És mit fogsz csinálni? Nem élhetsz egyedül. Apád nem segít?
- Mert az első alkalommal is olyan jól sikerült a segítsége - felhördülök.
- Kevesebb, mint egy éved maradt…
- Tudom - tágra nyílt tekintettel meredek kreol bőrű barátnőmre. Arcom újra a tenyereimbe rejtem. - Nem tudom mit csináljak - motyogom az orrom alatt és tényleg így van. Néha már azon vagyok, hogy sorsoljanak ki mellém valakit, már az sem érdekel…
Pedig itt lehetne most az alkalom, hogy magam találjak egy férfit, aki boldoggá tudna tenni nem csak engem, de a fiamat is. A nagy család ábrándképe mégis egyre halványodik.

Ezúton köszöntünk a fórumon, immáron nyugodtan foglald el a helyed Thilia világában. A lapoddal kapcsolatban mindent rendben találtunk, kérünk, hogy először foglalj avatart és intézd el az egyéb, játékba kezdéshez szükséges adminisztrációt.