Enzo Medici

Úgy gondolom, idealista és elkötelezett vagyok, mert nem elégszem meg azzal, hogy egyszerűen csak végigrobogjak az életen - szeretnék változást elérni. Számomra a siker nem a pénzről vagy a státuszról szól, hanem arról, hogy elégedetté tegyen az, ahogyan segíteni próbálok másokon és, hogy tudjam, amit teszek, az jó. Vagy legalábbis fontos.

Bár magas célokat tűzök ki magam elé és egyértelműen ambiciózus vagyok, de őszintén gondolom, hogy hiba volna összetéveszteni egy unatkozó álmodozóval.

Törődöm az integritással, és ritkán elégszem meg addig, amíg meg nem tettem mindent mindazért, amit helyesnek tartok. A lelkiismeretesség gyakorlatilag velem született, és bízom abban, mások is látják azt, hogy mindig törekszem elérni, ami valóban számít - nem mások vagy a társadalom szerint, hanem a saját megérzéseim alapján.

Ennek ellenére vagy éppen ezért gyakran érzem azt, hogy más vagyok a többi emberhez képest és kilógok a sorból. Azt vettem észre, hogy mélyen tudok kötődni.

Erős bennem a vágy hogy megtaláljam az életem célját még ha ez klisének is hat, mindezek összessége pedig nem segít abban, hogy a beilleszkedés érzése elöntsön. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem élvezem a társadalmi-, és személy kapcsolatokat - csak azt, hogy néha félreértettnek vagy ellentmondónak érzem magam a világhoz képest.

Szerencsére ennek a kilógó érzésnek nincs hatása az elkötelezettségeimre, és az iránti vágyamra, hogy a világot valamivel jobb hellyé tegyem. Zavar az igazságtalanság, mindig is zavart. Az önzetlenség viszont azonnal feltűnik másban és kifejezetten vonzz.

Gyakran úgy érzem, hogy fel kell használnom minden erőmet - ideértve a kreativitást, a képzelőerőt és az intuíciót - hogy navigálni legyek képes mások között, a társadalomban.

Talán úgy is tűnhet, hogy mások segítése az életem, és ennek keresem szakadatlan a módját. Talán így is van. Törekszem arra, hogy megoldást találjak a társadalom mélyebb problémáira, abban a reményben, hogy az igazságtalanság és a nehézségek a múlté legyenek. Ennek az érzése azonban gyakran stresszként ül meg a vállaimon.

Bár introvertált vagyok, mégis kifejezetten és nagyra értékelem a mély és őszinte kapcsolatokat másokkal. Kevés dolog okoz annyi örömet, mint igazán megismerni valakit és ennek a viszonzását is érezni. Szívesebben veszek részt mély, fontos beszélgetésekben, mint olyan semmitmondó csevegésekben, amelyek a legtöbbek mindennapjait amolyan cukorszórásként díszítik.

Gondoskodónak és empatikusnak tartom magam, következésképpen sok energiát és gondot fordítok a kapcsolataimra. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindig értékelve érzem magam cserébe. Általában minden cselekedetemet illetően rendkívül körültekintő vagyok, és az rendkívül frusztrál, amikor mások nem ismerik fel a szándékaimat.

Az építő jellegű kritikát személyesnek élem meg és egyáltalán nem kedvelem.

Rövid szavas jellemzőim:

- Kreatív
- Éles látó
- Elkötelezett az elvek iránt
- Szenvedélyes
- Önzetlen
- Sértődékeny
- Zárkózott


A félhomályban elterülve, az éjjeli lámpa gyönge fénye kísérteties árnyakat vet a falakra. Az árnyak furcsán táncolnak a pislákoló fényben, megidézve a bennem dúló zűrzavart. A szoba levegőjét lassan megtölti a frissen mosott ágynemű és az őt mindig körülvevő parfüm keverékének illata, amely nehézkesen terjed a szobában, elegyedve számomra a bűntudat és a várakozás feszült érzetével, amely az éterben vibrál, mint elektromosság.

Balra fekszik tőlem. Hibátlan bőrébe bújtatott formás alakja, amire ráhullva csavaros csigákba rendeződnek szőke hajának rendezetlen hullámai, magukkal ragadják tekintetemet. Már a puszta gondolata is izgalomba hoz, gerincem alján összesűrűsödő érzetként megülve a bensőmben, de jelenléte mellettem meg sem közelíti mindezt, amilyen mértékben felvillanyoz. Bár alszik, lelki szemeim előtt látom íriszeinek kettősét. Az éhségtől csillogó tekintetet, amelyek az enyémeket tükrözik vissza.

A közöttünk lévő tér feszültségtől recseg, kézzelfoghatóan vibrál a lopott és tiltott kimondatlanság megértésétől, amelyek összekötik szentségtelen kettősünket. Ellopott csókjainak édes íze pecsétként forrva az ajkaimra még felidézik emléküket és gyakorlatilag átjárják az egész lényemet. Több, mint mámorító, még akkor is, ha tudom, hogy ez mind csupán illúzió. A nyelvemre tapadt mementója, az orromba szökött illata, a látóteremet kitöltő alakja, a jelenlétének kézzel foghatósága mind betöltik az érzékeimet.

Ugyanakkor a bűntudat nehéz lepelként nehezedik rám, megrontva minden egyéb gondolatomat. Minden lopott pillanat izgalmas és kiszámíthatatlan, mint egy feszült kötélen járni, amely a bizonytalanság mélysége felett leng. Amelyen mindig készen állok végigmenni gondolkodás nélkül úgy, hogy alattunk bármiféle biztonsági háló lenne kifeszítve. Talán éppen ez az, ami a leginkább vonz benne. Akkor is, ha csupán délibáb az, amit kergetek általa.

A némaságban minden légvétel erőfeszítést igényel, a levegő sűrűvé válik a kimondatlan szavak súlya miatt. A választás egyszerű volna előttem, mindig is az volt, mégsem hozom meg.

Ujjaim a hajamba túrnak, és a tincsek tehetetlenül kicsúsznak markomból. A szoba kezd szűknek és fojtónak tűnni, mintha a falak lassan rám dőlni kezdenének körülöttem.

Megérdemlem.

Ebben a pillanatban mintha két világ között lebegnék, két élet között, amelyek összefonódnak erősebben, mint kellene, erősebben, mint szeretném. Mert az, akinek az érintése lángra lobbantja a lelkemet és olyan szabadságot hoz, amelyre mindig vágytam, az jócskán túllép a társadalmi elfogadások határain.

Gyengéd, lassú légvételei ugyanazt a ritmust követik, mit a szívverésem. Betöltik a teret. Mellkasának emelkedése és süllyedése eszembe juttatja a köteléket, amely dacol az értelemmel és a logikával, mégis olyan valóságosnak hat, mint bármelyik végtag a testemen. A félhomályban fürdő szobában végigkövetem arcának vonalait, emlékezetembe vésve a legapróbb részleteit is.

Az éjszaka csendes magánya tökéletes színtere lesz annak, hogy magammal küzdjek, mialatt gondtalanság szőtte álmát alussza a matrac felületén.

Vajon meddig folytathatjuk még ezt?

Ezúton köszöntünk a fórumon, immáron nyugodtan foglald el a helyed Thilia világában. A lapoddal kapcsolatban mindent rendben találtunk, kérünk, hogy először foglalj avatart és intézd el az egyéb, játékba kezdéshez szükséges adminisztrációt.