Simon Greymare

Alapvetően nem egy marcona fickó; gyakran és sokat mosolyog. Közvetlen, nyitott természet, szinte bárkivel könnyen egy hullámhosszra tud kerülni.
Örömmel beszélget, nyitott új álláspontokra, értékeli a humort, még kisebb csínytevésekben is hajlandó részt venni, ha úgy adódik.

Hiszi, hogy a jövőnket a gyermekeink, és az ő gyermekeik jelentik. Szívesen tölt időt a kadétokkal, élvezi az oktatást, és bármikor fordulhatnak hozzá, ha szükségük van tanácsra, vagy valakire, aki meghallgatja őket.
Az unokaöccseit, unokahúgait mind a sajátjaiként szereti, és csak kevesen tudják, hogy sosem tudta – talán nem is fogja – teljesen túltenni magam a tényen, hogy saját gyereke sosem lesz. Neki nem csak kötelesség lett volna… Készen állt rá, és jól is csinálta volna; legalábbis erősen hisz benne.

Megbízható, egyenes és végletekig lojális. Lojális az emberiséghez, a feleségéhez, a szeretteihez, a családjához, az elveihez, a tanítványaihoz.

Erős a védelmező ösztöne, és az igazságérzete, emellett egyértelműen rendelkezik vezetői kvalitásokkal. Határozott és képes éles helyzetben meghozni a nehéz, olykor fájdalmas döntéseket is. Az elmúlt időszak rajta is nyomot hagyott, egy kissé megingott az emberekbe vetett hite, egy árnyalattal bizalmatlanabbá, talán kegyetlenebbé is vált, de ezt a változást csak a hozzá legközelebb állók láthatják, és leginkább éles helyzetekben mutatkozik meg.

A hétköznapokban most is épp olyan szociális, mint korábban, sosem tud eljutni a lakrészükből a kantinba úgy, hogy legalább négyszer ne állna meg pár szót váltani barátokkal, ismerősökkel út közben

Katona, oktató, emllett férj, testvér, nagybácsi és mindegyik szerepkörben igyekszik a maximumot nyújtani.
Mégis, ha választani kell, elsősorban katona. Kötelességtudó, professzionális, önálló, de emellett engedelmes és húséges. Tudja és érti a saját szerepét. Nem az apja, a családi hagyományok vagy a bátyjai miatt választotta ezt a hivatást, hanem azért mert hisz benne hogy ott a helye az első védelmi vonalban és senki nem tudja meggyőzni az ellenkezőjéről. Ami azt illeti, nem is tudja másképp elképzelni az életét.


A robbanás ereje megrázza alattunk a fagyott, piszkosszürke talajt. A fejem zúg, szédülök, a fülem pedig vadul és hangosan cseng, nehezen találom az egyensúlyom, a sisakom kijelzőnek képe is jópárszor megremeg, szétcsúszik, mielőtt visszatalálna a megfelelő kivetítéshez. Sikerül négykézlábra vergődnöm magam, a bátyámat keresi a tekintetem. Karnyújtásnyira fekszik tőlem, egy kétségbeejtően gyorsan növekvő vértócsában. Mielőtt elérhetném, az roncsoltan, meggyűrten is imerős titán összeomló szerkezete maga alá temeti a testét.
A vezetőfülke pókhálósra repedt üvege felnyílik, csak hogy láthatóvá tegye a vértől iszamos irányítópanelt és Katrina szétzúzott karját. A következő pillanatban Colin jeleni meg mellettem. Nem tudom a másik bátyám hogy kerül ide, nem szabadna itt lennie, de a szorítása a vállamon horgonyt jelent a káoszban és iszonyatban. Elég neki egyetlen pillantás, hogy felmérje a helyzetet. Ketten már ki tudjuk emelni a feleségem eszméletlen testét a titán roncsából.
Éppen csak lejutunk Főnix romjairól, mikor a hajó – alig száz méterre tőlünk – lángra kap. A hatalmas csapatszállítót pillanatok alatt beborítja tűz. A ropogást, a legénység sikoltásait, fájdalmas üvöltését csak képzelni tudom, mert a korábbi robbanásban teljesen megsüketültem. A fülemben a fájdalom együtt lüktet a szívverésemmel.
Egyértelmű, hogy nem mehetünk arra, így nem. Colinnal össznézünk, ennyi is elég. Katrinát amennyire lehet óvatosan lefektetjük a fagyos talajra, és a bátyám már ohan is a hajó felé. Én még egyszer lekérem az adatokat a feleségem páncéljából. A pulzusa annyira gyenge, kézzel talán ki sem tudnám tapintani. Tisztában vagyok vele mit jelent, ha most itt hagyom, ahogy azzal is, hogy nincsen választásom. A lángokban álló hajó az utolsó lehetőségünk bármire.
Megfordulok és rohanva indulok a gép felé. a forróság már méterekről is elviselhetelen. Két összeégett holltest hever a rámpa mellett, de nincs időm közelebbről megnézni őket. Mielőtt felléphetnék a rámpára, a hajó önmagába omlik, és ezzel végleg teljesen egyedül maradok a meteoron, aminek a felszínére jó eséllyel soha többet senki nem teszi a lábát.
A fizikai fájdalmat, a kimerültséget teljesen eltompítja a veszteség, a kudarc érzése, a nyers tény, teljes mértékben alkalmatlan voltam, és mások fizették meg az árát. A családom, a testvéreim, a feleségeik, a gyerekeik, a…

Hirtelen mozdulattal ülök fel a sötétben. Mindenem úszik a verítékben, a régi sérülések fantomfájdalmait beletelik legalább tíz másodpercbe lerázni. Felhúzom a térdeimet, hogy a könyökeimet rájuk támaszthassam, néhány mély lélegzetvétel erejéig a tenyereimbe temetem az arcom. Nem az első alkalom, hogy pontosan ezt álmodom.
Az atlétám csatakosan tapad a hátamra, a bokámra rácsavarodott a nadrágszáram, a takaró gombóccá gyűrve a hever az ágyon.

Megdörzsölöm a szemem, röviden megmasszírozom a haléntékomat - mintha az segítene bármit -, utána felkelek. A kabinban néma csend van, addig legalábbis, míg fel nem kapcsolom a világítást. A fények fokozatos erősödnek, és ezzel egyidőben életre kel minden egyéb rendszer is. Az ággyal szemközti fal nagy részét elfoglaló monitor megtelik az elmúlt pár óra adataival, jelentéseivel, a hangfelvételeket egymás után játssza le a központi vezérlő.
Amíg megmosakszom, felöltözöm, és az egyenruha utolsó darabja is a helyére kerül, már nem csak teljesen éber vagyok, de azt is pontosan tudom, mi történt a hajón, míg aludtam.

A Styx útja az elmúlt három és fél hónapban eseménytelen volt, és ez nem változott abban a pár órában sem, míg aludtam. Néhány napja már érzem, hogy a várakozás feszültségébe kezd némi csalódottság keveredni a legénység sorai között, én pedig tökéletesen megértem őket. Mindenki várja, mindenki reméli, hogy találunk valami nagyot, valami fontosat. Hogy éppen mi leszünk azok, akik felfedeznek valami sorsfordítót…

A következő órákban a kötelező ellenőrzéseket végzem el, ebben ma Jack Rivers a partnerem. Kedvelem a fiatal, vörös hajú kutatót. Amellett, hogy remek a humora, képes érdekesen és érthetően előadni szinte bármilyen témát. Ezekben a hetekben amikben rendszeressé vált a közös munkánk többet tanultam a kvantummechanikáról, mint valaha lehetségesnek hittem.
Miután elköszöntem Riverstől, csatlakozom az egységem tagjaihoz a napi erőnléti edzésekre fenntartott részlegen. A honvágyat leginkább egymás ugratásával szorítják háttérbe, és ahogy felpörögnek a futógépek, a hangulat hamarosan az otthoni kaszárnyáét idézi.

Mikor felbúgnak a készültséget jelző szirénák, felbolydul az egész hajó. A teljes személyzet azonnal mozgósítja magát, a pihenőidejüket töltők is pillanatokon belül talpon vannak, és perceken belül mindenki menetkész.
A jelzés egyet jelent, és mindenki számára világos: végre találtunk valamit, amit érdemes közelebbről is szemügyre venni. Az izgatottság szinte tapintható a levegőben.
A technikusok az utolsó ellenőrzéseket végzik a csapatszálltó járműveken, a felszerelésen, a fegyvereken és a felderítő egységek páncéljain. Feszült figyelemmel követem a sisakom kijelzőjén egymást követő diagnosztikai adatokat, amiket a velem szemben álló technikus a saját tabletjén ugyanolyan alaposan tanulmányoz egyesével.
Még egyszer alaposan végigmér tetőtől talpig, ellenőrzi a sisak csatlakozásait, majd vállon vereget és feltartott hüvelykujjal adja meg az egyezményes jelzést arra, minden rendben.
Köszönetképpen biccentek neki, és miközben felkapaszkodok a csapatszállító gépre, belépek az egységemnek kiosztott közös kommunikációs csatornára.
Percek múlva a gép meglódul alattunk. Ahogy elhagyja a Styx rámpáját, kitárul előttünk egy eddig ismeretlen, emberiség által érintetlen bolygó horizontja.
Talán ezúttal megtaláljuk amit megállás nélkül, olyan régen keresünk. Talán éppen mi leszünk azok. A várakozásteli izgalom ott vibrál körülöttünk minden pillantban, akkor is, amikor a nehéz csizmák először dobbannak a kopár talajon…

Ezúton köszöntünk a fórumon, immáron nyugodtan foglald el a helyed Thilia világában. A lapoddal kapcsolatban mindent rendben találtunk, kérünk, hogy először foglalj avatart és intézd el az egyéb, játékba kezdéshez szükséges adminisztrációt.