Senator A. Craig

"When in charge of an organization, whether in the military, business, education, or government, ENTJs desire and have the ability to visualize where the organization is going, and they seem unusually able to communicate that vision to others."

ENTJ
Extroverted ● iNtuitive ● Thinking ● Judging

Senator Craig az a fajta ember, akit kifejezetten energiával tölti fel, ha mások társaságában lehet. Jellemzően barátságos és nyitott jellem, de nem különösebben van tekintettel mások érzelmi finomságaira. Kifejezetten élvezi, ha többekkel dolgozhat együtt. Közvetlen személyiség, ettől gyakran elbizakodottnak tűnik. Gyorsan méri fel a körülötte lévőket és az adott helyzeteket és pontosan tudja kire és mire mit reagáljon.

Őszintének tartja magát többé kevésbé és szereti kimondani, amit gondol egészen addig, amíg úgy nem látja, az érdekét az szolgálja jobban, ha nem avat be másokat a terveibe.

Alapvetően az ötletekre és koncepciókra szeret összpontosítani, a tények és a részletek kevéssé kötik le a figyelmét, de mégis a logika és az értelem alapján hozza meg döntéseit. Kifejezetten értékeli ha a dolgok tervezett és szervezett módon alakulnak és egyáltalán nem tűri jól a spontaneitást és nem kifejezetten rugalmas ember.

Büszke a betöltött pozíciójára és a származására, élvezi a posztjával együtt járó kivételes helyzetét a társadalomban. Gyakran karizmatikus és elbűvölő a személyisége, ami egyetlen pillanat alatt mehet át türelmetlenbe vagy ridegbe.

Azokra már-már csodálattal tud tekinteni, akiknek van merszük szembeszállni vele vagy a véleményével. A bátorság és merészség ezen szintjét valahol elismeri, de ez még nem jelenti azt, hogy el is tűri.

Teljes mértékig motiválja a karrierje és az, mennyire sikeresen végzi a dolgát és a hozzá tartozó ügyeket. Kifejezetten az a fajta senator, aki számára a munkája sokkal inkább a hobbiját, szórakozását jelenti. Szemérmetlenül imádja azt, amit csinál, élvezi a kemény munkát. Ambiciózus és rendkívül érdekelt abban, a hatalma és befolyása egyre több és nagyobb legyen.

A döntéshozatal számára hivatás szintű, örömét leli abban, amikor megteszi és szeret az a személy lenni, aki a terveket mozgásba hozva a megvalósítás platformjára viszi át. Határozott véleménye van és nem szeret kertelni. Kifejezetten kritikus és amennyiben valami nincs az ínyére, akkor  nyers és éles a stílusa.

Stratégiai vezetőként definiálja magát, mindig motivált arra, hogy változásokat vigyen végbe. Azonnal kiszúrja, ha valami nem teljes mértékig hatékonyan működik és abban a pillanatban a megoldásra fókuszál inkább, mint magára problémára. A hosszú távú terveket szereti a legjobban, amelyek az elképzelései mentén valósulnak meg.

Szereti a beszélgetéseket vezetni és úgy általánosságban mindent is irányítani, ami a keze alá kerül. Pontosan tudja mit miért tesz és mit vár a jövőjétől, illetve mit szeretne még elérni.

Intuitívan érez rá arra, hogyan bánjon a körülötte lévőkkel és ez alapján dönti el, kit és miként tud a legjobban felhasználni ahhoz, hogy elérje azt, amire vágyik. Soha semmit nem tesz vagy mond ok nélkül. Kijelenthető, hogy hajlamos manipulatív lenni.

Kedveli és műveli a logikus érvelés művészetét, mindig artikuláltan beszél és rendkívül gyorsan jár az esze. Értékeli a produktivitást, a napjait is ennek szellemiségében tervezi meg. Kompetenciája a szemében abszolút megkérdőjelezhetetlen.

Gondolkodása analitikus és tárgyilagos. Szereti a rendet maga körül. A rendszer hibáival több, mint tisztában van. Van amelyiknek a kijavításában kifejezetten érdekelt.

Emberi Erőforrás ● Oktatás ● Kultúra & Média ● Családtervezés

"They see daily life as a kind of chessboard, upon which people, things, and entities are moved, removed, altered, and engaged—constantly for the organizational good."

3117-ben, 36 évesen örökölte meg a pozícióját az apjától.
Lánya: Adel, 22 éves

Senator Martin Craig nem volt az a fajta büszke atya, aki örömmel várta, hogy legidősebb fia átvegye a székét. Alapvetően nem siette el a hatalma átadását. Jócskán középkorú volt már, amikor a klónozás és a C.M.P.D. új találmányként implementálódott az emberiség életébe. Kapva az alkalmon, miután ő maga még nem érte el a rá kiszabott, életkorra vonatkozó korlátozást az utódlásra, a lehetőség útján képes volt még jobban kitolni a kötelező családgyarapítás megkezdésének idejét. Mindehhez feleséget is fogyasztott eleget, azok nemzőképtelenségét meglovagolva, míg végül kikötött az anyám mellett.

Életének 84. évében, már klónjának testében sikerült korábban, mint ahogyan azt tervezte az anyámat teherbe ejtenie. A hírnek pedig nem örült egy cseppet sem. Az anyám lett az elsődleges célpontja a haragjának és megvetésének, legalábbis a születésemig. A hűtlenség vádjával illette, annak reményében, hogy ezzel alátámasztást nyerhet arra, hogy az ellenérzéseinek alapja valóságos. Azonban egy egyszerű vérvétel gyorsan és határozottan megcáfolta tévedéseit. Az eredmények ellenére az apám egyszerűen nem volt hajlandó elfogadni vagy elismerni a tényeket. Megtagadta a valóságot és figyelmen kívül hagyta a bizonyítékot.

Ez az esemény mély nyomot hagyott a kapcsolatunkban. A megvetése, amelyet a születésem után immáron az irányomban táplált, egész életemen át jelen volt és egyre csak növekedett. Bennem pedig egyre erősebben érződött a vágy, hogy bizonyítsak neki, méltó vagyok az elismerésére. Ez pedig szinte soha nem hagyott alább. Az elutasítása és a szeretetének hiánya inspirált arra, hogy megtaláljam a saját utamat és megerősítsem a saját értékemet.

Egyesek talán azt gondolnák, hogy az apám megvetésének árnyéka megakadályozott abban, hogy kibontakozzam. De valójában pont az, hogy bizonyítsam, mennyire téved velem kapcsolatban hajtott előre, hogy felfedezzem azokat az erőforrásokat és képességeket, amelyekkel megváltoztathatom a körülöttem lévő világot a magam kedve szerint. A megvetésének érzése ösztönzött arra, hogy magamnak bizonyítsam, hogy képes vagyok a sikerre és az elismerésre.

Az anyámhoz, annak ellenére, hogy létezésemet az ő félrelépésének megbocsáthatatlan eredményeként tartotta számon, a maga módján erősen ragaszkodott. Az öcséimet és húgaimat pedig önmagához képest kifejezetten jól tolerálta. Ők nem az elképzelései ellenére vagy a terveit keresztül húzó időben születtek, hanem sokkal inkább megelégedettségének kiélésben fogantak. Egyik a másik után.

A tanulmányaimat kiváló eredményekkel végeztem el, kiemelkedő tehetséget megvillantva számos területen, amelyek egyike sem hatotta meg vagy érdekelte különösebben az apámat.

Az anyám mindig támogató és megértő volt velem. Tudta, hogy az apám követelményei és elvárásai néha túlzottak és igazságtalanok voltak. Ő bátorított arra, hogy kövessem a saját álmaimat és törekedjek a saját boldogságomra. Az anyám volt az is, aki meglátta bennem a potenciált és bízott abban, hogy sikeres lehetek, függetlenül attól, hogy az apám mennyire elutasító volt velem szemben.

Neki köszönhetően az évek során rájöttem, hogy az apám megvetése és elfogultsága nem az én hibám. A saját értékeimet és erősségeimet kellett felfedeznem, és nem a vágyakat és elvárásokat kellőképpen teljesítő testvéreimhez mérten értékelnem magamat. Az apám jelleme és ambíciói sosem tükrözték a saját vágyaimat és tehetségemet. El kellett fogadnom, hogy az én útjaim mások és egyediek, és éppen ezért érdemesek a figyelemre és az elismerésre.

Nyolc éve, amikor a Crinitus Magnus Oculus több példányát is kutatási céllal a városokba hozták, a kitört járvány magával vitte az apámat is. A fertőzés máig érthetetlen okokból roncsolta a C.M.P.D. egységeket is, ennek következtében a klónba átültetés lehetősége megszűnt a számára, ezzel rám hagyva akaratán kívül a senatori székét.

Az apám elvesztése mégis mélyen érintett. Nem azért, mert elvesztettem volna egy szeretett szülőt, hanem, mert ez az esemény felvetette az öröklés kérdését. A senatori székben ülve szembesültem azzal a felelősséggel, hogy továbbvigyem az apám hagyományait és a politikai örökségét. Együtt éreztem azokkal az elvárásokkal, amelyeket az emberek és a társadalom rám helyeztek.

Az idő múlásával pedig arra is rájöttem, hogy az apám politikai hagyatéka csak egy része annak, hogy ki vagyok én. Az átvétel zökkenőmentesen zajlott le. A pozíció érzésre pont olyan, mint egy tökéletesen alakra szabott kabát, amelynek felelőssége sokkal inkább a velejáró kiegészítés, semmint holtteher a textílián. Bevallom, sokkal jobban élvezem a széket, mint azt valaha is gondoltam volna.

A senatori székben ülve nem csak a hagyomány szerint folytatom azt a feladatot, amit előttem minden Craig, hanem a saját utamat is keresem. Arra törekszem, hogy a politikai hatalmat és befolyást a pozitív változás eszközeként használjam, hogy valódi értékeket teremtsek és inspiráljak másokat. Nem csak a hatalom átadása a cél, hanem az örökségem átadása, amely mélyebbre hatol, mint a politika világa.

Lydiát fiatal koromban ismertem meg, és azonnal megbabonázott a bája és magával ragadó személyisége. Olyannyira elnyerte a szívemet, hogy ha nem lett volna kötelező a korral együtt házasságra lépnünk, biztos vagyok benne, hogy még akkor is boldogan kértem volna meg a kezét.

Leányunk, Adel születése után sajnos több gyermeket elvesztettünk. Két fiú és két lány nem érte meg, hogy az életük egyáltalán elkezdődjön, az utolsóval együtt pedig Lydia is hirtelen eltávozott az életünkből. Csupán két hideg test maradt belőlük, amelyek mementóként emlékeztettek egy korábbi boldog életre és a velejáró álmokra.

Azóta az idő egyre sürgetőbbé vált, mind az új feleség megtalálása, mind az utódok születése terén. Tudom, hogy az élet folytatódik, ugyanakkor az új feleség gondolata nem kifejezetten tölt el várakozással. Az idő viszont korlátozott, kevés lehetőséget kínálva a további késlekedésre.

Ezúton köszöntünk a fórumon, immáron nyugodtan foglald el a helyed Thilia világában. A lapoddal kapcsolatban mindent rendben találtunk, kérünk, hogy először foglalj avatart és intézd el az egyéb, játékba kezdéshez szükséges adminisztrációt.