Darla Gregor

Személyiségteszt alapján: INFJ

Ez majdnem betalált, de nem teljesen igaz. Bár az tény, hogy kreatívnak érzi magát, s valóban eltérő módon tud gondolkodni, mint az átlagos ember, ami miatt nehezebben értik meg őt, sőt gyakran rosszul veszik le szavainak mögöttes tartalmát, vagy éppen nincsenek viselkedésének miértjével tisztában. Éppen ezért tudja ő maga is, hogy a külső nem minden, és nem szabad első ránézésre ítélkezni senkiről és semmiről, hanem meg kell ismernünk mindent ahhoz, hogy helyes véleményt alkothassunk. Ez is egyike elveinek, melyek nagyon fontosak neki, s amiket nehéz megváltoztatni.
Azonban ő nem hangoztatja ezeket, nem kíván senki meggyőzni igazáról, inkább megtartja magának, talán pont azért, mert hiányzik belőle az a hevesség. Elkötelezettnek érzi magát a tanulmányai, és úgy gondolja a jövőben pedig a munkája iránt is, viszont sose jellemezné magát szenvedélyesnek. Szerinte az egyébként is időnként veszélyes, mert a heves érzelmek meggondolatlan döntéseket szülnek. Emiatt aztán gyakran tűnhet úgy, hogy elzárkózik érzelmileg a világtól. Valójában nagyon nehezen nyílik meg,nem nagyon mutatja ki az érzéseit, s arcáról sem lehet túl gyakran leolvasni mit gondol. Eleve nem szeret másokat terhelni a saját problémáival, bár tény és való, hogy tudja, ha már tényleg nem tud egyedül megoldani valamit, akkor nyugodtan fordulhat a családjához.
Pontosan tisztában van azzal, hogy nincs olyan, hogy valaki tökéletes, így nem is próbál meg az lenni. Neki az a legfontosabb, hogy a saját elvárásait teljesítse magával szemben. Talán emiatt sem annyira érzékeny a kritikára. Nem veszi fel mások bántó szavait, hiszen nem is ismerik őt igazán, akkor hogyan is tudnák meglátni benne a negatívumokat? Egyébként sem érti, hogy miért őt szemelik ki, elvégre pont nem akart sose kitűnni a tömegben. Még azzal sem, hogy jól tanul, meg nem hangoztatja a jövőbeli terveit, miszerint segíteni akar az embereknek. Nem szereti látni, hogy mások szenvednek, s mivel úgy érzi, megvan benne a kellő erő és kitartás, így tényleg jobbá akarja tenni mások életét.

Horoszkóp alapján: Kos

Semmilyen mértékben nem tartja magát egy tipikus kos csillagjegyűnek. Ők eléggé lobbanékonyak, szeretnek versengeni és nyilván győzni, s mindenről megmondják az őszinte véleményüket. Minden a saját maguk alapján kitalált módszerrel csinálnak meg és nem is nagyon hajlandóak másokra hallgatni. Ha egyszer ők valamit a fejükbe vesznek, akkor az úgy is van. Nem igazán félnek konfliktusba keveredni és simán belevetik magukat a legveszélyesebb helyzetekbe is. Na ő pont nem ilyen.
Visszafogottabb, türelmes alkat, aki ugyan szeret maga elé célokat kitűzni, s azokat teljesíteni, valamint nagy tervei vannak az életben, mégsem csinál ebből versenyt. Plusz ő sűrűn kér tanácsot a szüleitől, ha valamiben nem biztos, s testvérével is átbeszéli a gondjait, hátha neki akad egy jobb megoldása ugyanazon problémára, melyre ő nem talált. Egyszóval hiába van meg a saját véleménye mindenről, ő képes meghallgatni a másikat és némi mérlegelés után dönteni, hogy kinek van igaza, ha pedig úgy van, akkor nem fél belátni, hogy a másik fél jobban tudja.
Hideg fejjel reagál mindenre, nem igazán szeretné, ha az indulatok rossz irányba terelnék. Valamint nem is nagyon mutatja ki a világnak, hogy milyen érzések kavarognak benne. Leginkább csak a családja van azzal tisztában, hogy mi mehet végbe a buksijában.
Az legalább igaz rá, hogy nem igazán érdekli mások véleménye. Még ha régebben bántotta is őt, mikor szekálták, mostanra már fel se veszi ezeket. Külsőleg lehet úgy tűnhet, hogy bántja őt, ezért nem szól vissza, de valójában... Néha meg se hallja, ha valakinek egy rossz szava van rá.

A család szerint:

Igazából nem sokban különbözik a valóságtól, mivel velük mindent megoszt. Na jó... Talán majdnem mindent, de vannak olyan dolgok, amiket feleslegesnek érez elmondani, vagy egyszerűen nem akarja ezekkel nyaggatni a családtagjait. Például, hogy ki is lesz a férje. Hiába tudta, hogy számára megfelelőt fognak választani a szülei, attól még szerette volna, ha olyan lesz, akit tényleg tud majd kedvelni. Bár alapból elfogadónak nevelték, s hitte, hogyha rajta múlik, akkor ki tud ő jönni bárkivel, mégis ott volt az a kis hang a fejébe, hogy mivan, ha túlságosan is eltérőek lesznek? Na igen, ezeket nem kívánta megosztani, hiszen csak felesleges aggódás volt egy olyan dologgal kapcsolatban, ami még meg se történt. A hídon akkor kell átmenni, ha már odaértünk.
A fiúk amúgy is érdekes téma nála, mivel nem nagyon tetszik neki senki túl sokáig. Ha valakit meg is kedvel, akkor is hamar elmúlik a vonzalom, mert nem tudják fenntartani az érdeklődését. Ebből következik, hogy azért könnyen elunja magát, ha nem olyan a téma.
Talán úgy érzik időnként, hogy nagyon is vigyázni kell rá, vagy éppen rengeteg bíztatásra szorul, pedig... Ő teljesen jól elvan. A nővére mindentől meg akarja óvni, így párszor már előfordult, hogyha valaki szekálta, akkor visszaszólt neki. Pedig ő csak nem látja értelmét belemenni egy vitába, hiszen az erőszak csak erőszakot fog szülni úgyis, míg valaki meg nem szakítja a kört. Akkor meg már bele sem kezd inkább. Alapból béketűrő természete van, meg tudja magáról, hogy bármi negatívat is vágnak a fejéhez, az nem igaz. Van annyi magabiztossága és egészséges önértékelése, hogy tisztában legyen a képességeivel. Csak azért, mert nem vág fel egy jól sikerült vizsgával, vagy mert a hobbijaiból nem csinál versenyt, nem jelenti azt, hogy ne tudná, hogy ügyes. Mint a legtöbb dologgal, úgy ennél is azt érzi, hogy elég, ha ő tudja mire képes, s ha úgy hozza az élet, akkor mások számára is kiderülhet.
Addig viszont csak a család tudhatja, hogy többet tud, mint azt mutatja, s csak ők hallhatják többet beszélni, meg láthatják mennyivel másképp viselkedik a szeretteivel. Mert bár tény, hogy nem cserves, s talán messze nincsenek olyan eltúlzott érzelmi reakciói, ő is tud lelkes lenni. Szereti, amit tanul, fontos neki a család és a barátok, és a maga módján még viccesnek is mondható, csak a megfelelő emberrel kell beszélgetnie.

Saját maga szerint:

Mert hiába a sok személyiségteszt, s horoszkóp... Nem mindegyik tökéletes. Ezek mind csak sablonok, amiket ráhúznak az emberre. Amit sokan nem értenek meg ebből az az, hogy a pillant is számít, meg a hangulat, amelyben megválaszolja a kérdéseket is fontos. Arról nem is beszélve, hogy egyetlen születési dátum alapján sem lehet megmondani a pontos személyiséget. S még a család sem lehet képes arra, hogy a fejében olvassanak, hiába osztja meg velük a gondolatait. A legtöbbet legalábbis.
Csendes, visszahúzódó, türelmes... Igen, igen ezt már egyébként tudjuk. Szóval akkor ő mit gondol magáról, miben más? Egyszerre minden, aminek látják, s mégsem igaz rá minden. Nem lehet tökéletesen megítélni egy embert, pláne nem ilyen tesztek és horoszkóp alapján. Ő tudja milyen, talán ez a legfontosabb, viszont ahogyan a tervei, úgy a személyisége is még változhat. Ha engedi, úgyis megismerhetik.



Ritka alkalmak egyike volt, mikor egymagába maradt. Általában, ha nem tanult testvérével, akkor egymással fecsegtek, vagy öccsével játszott, esetleg a szüleivel beszélgetett. S most mégis, inkább a szobájában ült, nővére valahol máshol volt, míg ő valamilyen furcsa oknál fogva elkezdett képeket nézegetni. Nem idegen tőle, bár tény, hogy másokkal kellemesebb tevékenység lenne, pláne mikor csak gyorsan átfutja a baba képeket, melyek lehet, hogy aranyosak az ikrével, annyira sokat nem mond neki, hiszen nem is emlékszik azokra az időkre.

Addig görget, míg meg nem talál egy képet, ahol az ikrével ölelkeznek, s mind a ketten szép ruhát viselnek. Természetesen összeillő darabokat. Igazából nem is ők lennének, hogyha nem hasonló estélyit akartak volna. Nem lehet őket összekeverni, így maximum annak sikerülhet, aki eleve azt se tudja, melyikük melyik. Pedig igazán nem nehéz megjegyezni.
Bár azzal egyet tudna érteni, hogy a mosolyuk hasonló - nyilván ez önmagában nem elég ahhoz, hogy össze is keverjék őket – meg alapból a viselkedésük is olyan, mint az ikreké. Meglehet ő nem olyan szókimondó és szenvedélyes, mint a nővére, de az tény, hogy mindenhova együtt járnak, együtt alszanak, esznek, tanulnak, s néha még egyszerre is beszélnek. Ez igazán azt mutatja, hogy egymásra vannak hangolódva. Emlékszik azon az estén is, mennyire nem akarta, hogy Drue elmenjen mellőle. Imádta ezeket az estéket, s szerettet kiöltözni. Talán lelkesedését nem mutatta ki annyira, azonban szóban nagyon is kifejezte mennyire szerette, de mindennek ellenére alapból furcsa volt már a számára, ha a testvére nem volt ott. Nyilván mást tanultak, a suliban sem voltak már együtt, s hamarosan teljesen más irányba mennek majd, de mégis… Egész életében szó szerint mellette volt, nem olyan könnyű feldolgozni azt, hogy ennek egyszer vége lesz.

Még számtalan képet nézeget végig, ahogyan együtt fagyiznak, meg a barátaikkal vannak. Muszáj mosolyognia, ahogyan újra átéli ezeket a pillanatokat, s akarta ellenére is megállapítja magában, hogy bár nagyon is különböznek az ikrével, rettenetesen imádják egymást. Talán pont azért, mert kiegészít a másikat. Vagy valamilyen egyéb, furcsa oka van, amit ő sem tud megmagyarázni azon kívül, hogy jó testvérek.
Úgy alapból az egész családját jónak tartotta, mert meg tudtak beszélni mindent, arról nem is beszélve, hogy mennyi közös programuk volt. Például édesanyjával nem csak az estéjeken vett részt, hanem szeretett vele együtt kimenni lovagolni. Pont egy ilyen kép következett, ahol vigyorogva ül az állaton.

S látszik is, hogy mennyire imádja. Széles mosollyal figyel az útra, mellette anyukája, aki vidáman nézi őt. Imádta úgy alapból az állatokat, így mindig örült, ha kimehetett anyuval lovagolni a szabadidejében. Az elején még picit talán bátortalan volt, ijesztőek voltak a nagy, négylábú izék, de hamar rájött, hogy igazából aranyos és okos állatok. Anyukája megtanította hogyan kell velük bánni, s hogy mennyire is aranyosak tudnak lenni az emberrel. Egyedül már nem nagyon akart kijárni, ez inkább édesanyjával volt egy közös program.
Apukája volt az, akihez mehetett, ha a tanulással gondjai voltak, viszont anyukájával, főleg amíg másik szülője távol volt, sokkal több dolgot tudott megosztani. Bár mióta újra együtt a család, azóta egyformán bevonja őket az életében. Viszont amíg az apja elvolt, addig rutinná vált, hogy az édesanyja mindig ott van, ha valami bántja őt, vagy egyszerűen csak úgy érzi, hogy kell neki egy ölelés.
Ezek a lovaglások pedig kikapcsolták. Elterelte a figyelmét a tanulásról, s minden egyébről, ami zavarhatta, sőt egészen megnyugtatta őt. Kicsit el tudott lazulni, pláne ha még beszélgettek is közben anyukájával.

Ügyesen lovagolt egyébként, még akár tehetségesnek is lehetett volna nevezni, viszont sose akart versenyezni. Talán pont azért is mondott le arról, hogy ő ilyyen eseményekre menjen, mert ezt egy hobbinak akarta megtartani, ami csak és kizárólag kikapcsolódásra van.
Meg ez anyukájával volt közös. Igyekezett olyan tevékenységeket találni, amiben osztozhat vagy az egyik, vagy a másik szülőjével is, hogy tényleg velük is tudjon lenni. Ez apukája távollétében nehezebb, volt, de amikor csak tudta, akkor nyaggatta őt is. Például azzal, hogy csinálja meg a haját…

Nem biztos, hogy apu volt a világ legjobb fodrásza – de legalább precíz volt –, de nála teljesen más érzés volt, ha befonta neki a haját, mintha anyukája tette volna. Az egyik képen látszik, ahogyan édesapja nagyon koncentrál, hogy szép hajat csináljon neki, egészen aranyosak is együtt, valószínáleg ezért lett megörökítve a pillanat. Közben mesélt neki, első hallásra talán teljesen átlagos és felesleges dolgokat, de meg akarta osztani vele mindent, ami az életében zajlott. Kivéve a fiúkat… Nem mintha túl sok lenne belőlük.
Mégsem szerette volna, ha kimarad. Így is sok időt volt távol, egy csomó eseményen nem tudott ott lenni, s talán amikor tudtak is beszélni, akkor is valami kimaradt. Így, amikor volt alkalma rá, és eszébe jutott valami, akkor csak mondta, miközben vele volt, hogy le ne maradjon bármiről is. Úgy érezte nem beszélget eleget a családjával, meg nem mutatja ki eléggé, mennyire szereti őket, mióta annyira kis zárkózott lett. Magát is hibáztatta, hiszen jobban is fel lehetett volna dolgozni azt, hogy apukája dolgozik, hogy ez a kötelessége, s nem magába fordulnia, egy ilyen dolog miatt. Ugyanakkor gyerekként nyilván azt akarta, hogy mind a két szülője vele legyen, s boldog legyen a családja. Aztán pont mire visszatért lett csendesebb és visszahúzódóbb. De mindegy mi volt a múltban, sose tudott apukájára haragudni. Hiányolta, mert szerette.

Most viszont már itthon van, s úgy fest, minden rendben, így már aggódnia sem kell senkiért. A kisöccse is bizonyíték erre, aki ahhoz képes, hogy mennyire korán született, nagyon is jól van már.
Gyorsan meg is keresi azt a képet, ahol először tartotta a kezében. Mind a ketten olyan tündériek rajta, s mindig olvadozik, hogy a picike öccse milyen édes volt. Most is az, csak sajnos már nem annyira baba, mint szeretné, ha lenne.

Az elején nagyon félt, hogy valami baja lesz a testvérének. Távol is tartotta magát tőle, inkább messziről örült neki, de nem merte felvenni őt, vagy túl közel menni, mert nem akarta összetörni, vagy esetleg megfertőzni valamivel, amit a suliból hozott haza.
Szerencsére ahogyan telt az idő, úgy szépen lassan rájött, hogy nem fog benne kárt tenni, s már mert vele együtt játszani, olvasott neki, sőt még vállalta is, hogy esténként altatja, ha a szülők szeretnének valami mást csinálni. Nem is bánta, sőt nagyon is szeretett foglalkozni az öccsével, s ezt igyekezett addig megtenni, amíg hagyta magát. Erősen tartott tőle, hogyha idősebb lesz, akkor már nem tudja úgy babusgatni.

-Lala! Vacsora. – Egészen el is feledkezett az időről, így csak a nővére hangja rántja vissza a valóságba. Gyorsan kikapcsolja a hologram kivetítőt, s már megy is ki a családjához, hogy ne csak a képek segítségével töltse velük az időt. Meg mert már éhes is…

Ezúton köszöntünk a fórumon, immáron nyugodtan foglald el a helyed Thilia világában. A lapoddal kapcsolatban mindent rendben találtunk, kérünk, hogy először foglalj avatart és intézd el az egyéb, játékba kezdéshez szükséges adminisztrációt.